2016. december 5., hétfő

A nap bloggere, december 2.

Sziasztok! A mai egy kicsit más jellegű bejegyzés, ugyanis december 2-án én voltam A nap bloggere a Magyar bloggerek és blogkedvelők közössége nevű Facebook-csoportban, ahol kérdéseket tettek fel nekem más bloggerek. Íme a válaszaim és egy outfit, amelyben a flitteres szoknyát próbáltam hétköznapi viseletté tenni. Szeretek egész decemberben csillogóbban öltözni, vagy karácsonyias színeket használni. Ti hogyan készültök az ünnepekre a divat terén?
(A kérdezők blogjait a nevükre kattintva érhetitek el. Köszönet a fotókért Sasvári Tamásnak.)

Csíkos pulcsi és hátizsák: Atmosphere, Szoknya: bolhapiac, Bokacsizma: Manfield



Szép jó reggelt! Álom gardróbod kedvenc darabjait felsorolod nekem?

Szia :-) Hú, ez nehéz kérdés, szerintem még nem is gondolkodtam ezen. De például egy fekete bőr vagy bársony YSL táskát szívesen vennék, és egy two-tone Chanel cipőt. Inkább azt mondanám, hogy jó minőségű, prémium kategóriás cuccokkal tölteném meg a gardróbomat, amelyeket sokáig viselhetek. Ezek legyenek elegánsak, nőiesek, kicsit egyediek, és persze hozzám illőek.


Szia Bogi, évek óta követem a blogod, és instán is követjük egymást  Az outfitjeid mellett mindig odavoltam a frizuráidért. Inspiráló volt, amikor én is levágattam. Az lenne a kérdésem, hogy mindig ezeket a rövidebb fazonokat vágattad, vagy volt valamikor hosszú hajad is?


Igen, tudom :-) Szeretem a képeidet, kár, hogy nem lakunk egy helyen, akkor biztos Te fotóznál :-) Hosszú hajam először gyerekkoromban volt, néha derékig is ért, hetedikben vágattam le. Utána sokáig nagyon rövid volt, és főiskolás koromban, olyan 2004-2010 között volt megint hosszú, utána már csak rövid vagy maximum vállig érő. Ezen nem is tervezek változtatni, főleg mióta két éve a vállamnál kicsit tovább ért már és nagyon idegesített. Nem szeretek a hajammal bajlódni, nem vagyok "hosszúhaj-párti", később sem tervezem vállnál hosszabbra növeszteni.



Most már én is követlek az instán és első ránézésre a blogod is szimpi, nekem is Angliában él a tesóm, de még nem volt szerencsém meglátogatni  na de a kérdés, te tervezel idétlen karácsonyi pulcsis outfitet a blogon? Én most azokra vadászok 


Köszi :-) Eddig nem gondoltam karácsonyi pulcsis bejegyzésre, de most, hogy említed, megpróbálok valamit összehozni :-) Nincs is ilyen pulcsim jelenleg, de a tesómnak hoztam Londonból egy fenyőfásat, majd kölcsönkérem. 





Szia! Nagyon csinos anyuka vagy. Most én is kismamaként vagyok itthon, és hát fő viseletem a tornacipő. Imádom, mindig is imádtam. Sok képen látom, hogy magasabb sarkú cipő van rajtad. Neked otthonos, kényelmes viselet,könnyen tudsz benne mozogni, ha Misivel kell szaladgálni? Vagy ezek kivételes alkalmak?
A melltartó nélkül jobban mutató felsőhöz van valamilyen praktikád? Vagy nem vagy szégyellős akkor sem, ha éppen fázol? 
Pszichológiát hol fogsz tanulni? Ki olyankor a segitséged Misi mellett? Izgiiiii! Hajrááá!
Ó, és még egy.. van olyan időszak, amikor megválsz néhány ruhádtól? Ha igen, milyen szempontok alapján?


Köszi :-) Én mindig azokat a cipőket hordom, amik a blogon megjelennek. Ha hiszitek, ha nem, fáj a lábam a lapos cipőkben, még a torna- és sportcipőkben is. Kell legalább 5 cm-es sarok, hogy jó legyen nekem. De mióta Misi megvan, ez alapos tervezést igényel: ha tudom, merre megyek, mennyit kell gyalogolnom, akkor nem a legmagasabb, 'legtűsarkúbb" cipőmet választom ki, az olyanokban általában valami programra veszem fel, vagy ha rövid időre megyek csak ki.

Évek óta testszínű, levehető pántos melltartókat veszek, és ezzel oldom meg. Régebben nem volt gond anélkül viselni a topokat nyáron, de amióta kicsit híztam mindenhová, meg hát szoptattam is, azóta már nem biztos, hogy bevállalnám. De egyébként nem is értem, miért mondják azt, hogy ciki melltartó nélkül járkálni: ha valakinek szépen tart és formás, miért ne? A fiúk meg csak örülnek neki :-) Na és persze kényelmes is. 
Nem sima pszichológiát tanulok, hanem parapszichológiát, Győrben van az oktatás, egy szabadegyetemen. Nem írom le a nevét, ha valakit érdekel, privátban szívesen megírom, de sok ember idegenkedik, ne adj' Isten elítéli az ilyesmit, és nem akarok senkinek se kellemetlenséget okozni.
Ha suliban vagyok (havonta egy egész hétvége), olyankor általában elhívjuk Misi nagymamáját, aki kb. 100 km-re lakik tőlünk. A mindennapokban elég nehéz megoldani, illetve hát nincs is megoldva a gyermekfelügyelet, mert a "férjem" állandóan dolgozik, csak egy-egy élő nagyi és papi van, ők is messze, a tesóim is messze... Így mindig mindenhová magammal viszem Misit, és próbálok nem bedilizni az 'én-idő" hiányától. Régebben partner volt Misi, most már eléggé magához akar láncolni.

Néha le szoktam cserélni a ruháimat, leggyakrabban azért, mert némelyik rossz választás volt, rossz volt a minősége és leharcolódott. Az ilyen darabokat vagy kidobom, vagy újrahasznosítom, ha lehet, pl. a kutyusok fekhelyébe mehet, vagy géprongynak. Van, amit itthoninak vagy alvósnak fogok be. Ha minőségileg jó, de nem szeretem annyira, vagy nem tudom kihasználni a ruhákat, akkor azokat vagy odaadom barátoknak, vagy eladom őket, ha sikerül. A tesóimmal is szoktunk cserélgetni (hárman vagyunk lányok, de jóóóóó!).




Van olyan szín, anyag vagy stílus, amit soha nem viselnél magadon? És mi a kedvenced?

Szerintem már mindenféle színt viseltem magamon, nem mondanám egyikre sem, hogy soha, bár a barnát, a zöldet és a lilát nem szeretem annyira, ezeket próbálom kerülni. Stílusban? Nem szeretem a strasszos, feliratos, vállon kivágott, aszimmetrikus felsőket, ruhákat, de például egy Ugg csizmát sem vennék fel.



Bogi, milyen hely Sopron egy divatblogger számára? Mit jelent neked a város? Mik a kedvenc helyeid, programjaid?


Sopron divat szempontjából elég unalmas, nem nagyon vannak jó shopping-helyek, itt mindenki inkább Ausztriába megy ki vásárolni. A magyar dizájnerruhákat árusító bolt sem üzemel már, ha jól tudom. Nem akarok hálátlan dög lenni, de úgy települtem be ide, így hát nem sokat jelent számomra a város, nem kötődöm annyira. A kedvenc helyem kávézó-étterem terén az El Gusto és a Kocka Bisztró, na meg a Chen's Cooking, ahol sushizni lehet. A színházon kívül van két-három művelődési központ, ahol különböző programokat szoktak szervezni, ami érdekel, arra el szoktam menni. Most például lesz karácsonyi Wamp. Annyira nem nyüzsög itt az élet, amit hiányolok, de még így is itt tudunk a lehetőségekhez mérten a legszínvonalasabban élni Ausztria közelsége miatt.




Szerinted mi az az 5 ruhadarab, kiegészítő, amire minden nőnek szüksége van?

Fekete nadrág, fekete blézer, fehér blúz, nude cipő, valamilyen egyrészes, kicsit elegánsabb ruha, ami egyéni ízléstől lehet akár fekete, piros, vagy sötétkék, mondjuk nekem ez a három szín jöhet szóba, annyira nem vagyok a LBD elkötelezettje. 
Köszönöm Nektek, minden kedves Kérdezőnek sok szeretetet küldök ♥
Végezetül egy friss kép az én kicsi fiamról ♥



2016. november 14., hétfő

Knitted dress

Egész télre bevásároltam Londonban kötött cuccokból, mert már szerettem volna frissíteni a két éves pulcsikészletemet. Végül semmi extra nem lett a vásárlásból, a Primarkban kötöttünk ki, mert  az ott elérhető többi márka (Next, River Island, New Look) kínálatát unalmasnak találtam és gondoltam, ennyire egyszerű dolgokat olcsóbban is megúszok a Primarkban. Az outfitben szereplő csíkos kötött ruhát és a hátizsákot is ott vettem. Ezúttal fekete velúrdzsekit és bordó csizmát választottam hozzá. 
Anyukámnak voltak hasonló ruhái a 70-es években, és én mindig szeretem az olyan darabokat, amik rá emlékeztetnek.

Mostanában nem vagyok valami aktív a blogon, aminek számos oka van. Ez az ősz nem volt kedvező számunkra semmilyen szempontból.
Misi hetek óta nem lábal ki a betegségből, amit mi, szülők is elkaptunk, és így hárman még nehezebb kikeveredni belőle.
Sajnos nemrég Misi apai nagypapája elhunyt. Azóta sokszor eszembe jut, hogy milyen lesz majd, ha megkérdezi, neki miért csak egy mamája és papája van.
Pénzügyileg se alakultak jól a dolgok, sorra kellett javíttatni/cserélni az elektronikai cuccainkat vagy az autónkat, és még egy internetes csalásba is belefutottam.
Azért történtek jó dolgok is, a legnagyobb a londoni út volt, és tavasszal megint megyünk. A másik, hogy elkezdtem parapszichológiát tanulni, mert már nagyon meg akartam tornáztatni az agyam így két év babázás után. Imádok tanulni :-)

Remélem, nektek csupa jó élmény volt az ősz! Ha tudom, frissítem majd a blogot, ez elsősorban a fotózni hajlandó személytől és egy fényképezőtől függ, de majd meglátjuk. Én most bekuckózom Misivel és játszani fogunk, és nézzük a Mása és a medvét. Néhány keresztszemes hímzést is akarok csinálni karácsonyra. Üdv mindenkinek ♥

Bőrdzseki: vintage, Ruha és hátizsák: Atmosphere, Csizma: Sacha




2016. november 8., kedd

Misi - 21 hónap

Misi betöltötte a 21 hónapot, azaz ideje írnom róla egy kicsit, ha tartani akarom a negyedévi beszámolókat.
Sajnos most elég beteg, London óta először rekedtséggel küszködött, aztán valami vírus ledöntötte a lábáról (azóta már minket, szülőket is).
Nem is tudom, hol kezdjem. Nagyon gyorsan nő és tanul, örülök neki, hogy ennyi mindent megért és egyre ügyesebb. Csak ne lennének a hisztirohamok, de hát ezt az életkori sajátosságot el kell viselni és át kell vészelni.
Már elkezdte utánozni a szavakat, de nem olyan sokat. Én nagyon szeretem a halandzsabeszédet, elhallgatnám sokáig, de azt is nagyon várom, amikor majd össze-vissza fog beszélni és mindenféle vicceset fog mondani. A legizgalmasabb számomra, ahogy a dolgokat elnevezi. Van néhány, amire ugyanazt mondja, de mi tudjuk a különbséget. 
Néhány példa a saját szókincséből:
Anya - Auwa
Apuka - Baba (gondolom, mert én Babának hívom)
Törpi kutya, tyúkok - Pipi
Kutya - vauva
Gomba, gomb - gogga
Bagoly - huh-húúú
Kacsa - káká
Traktor - krákkum
Ételek - mámmám
Italok - igyigyiii
Papi - Páppá
Kriszti - Kisszi
Az első igazi szava a kuka. A szemeteskuka. Nem tudom, miért olyan vonzóak a kukák a gyerekek számára, de Misi is imádja őket, úgyhogy vettünk is neki kukásautót, mini kukákkal. Igazi kisfiú, a másik kedvence a traktor, minden érdekli, ami gurul. Gyakran játszik csavarhúzókkal is, de csak az igaziakkal elégszik meg, így mindig tompa végűeket adok neki.
Egyébként nagyon huncut és zsivány gyerek lett.
Ha kell valami, kézen fog bárkit és odavezeti a kiszemelt tárgyhoz. Amikor búcsúzkodunk, puszit ad, ha megkérjük rá, persze szigorúan csak másnak, mert Anyuka nem érdemli meg. A fiúkkal kezet fog, vagy ötöst ad nekik, de a kézfogást különösen szereti. Szeret koccintani is italokkal, de étellel is :-)
(Most, hogy beteg, nehezen lehet belediktálni a gyógyszert, meg egyáltalán a folyadékot is. Ma szerencsére evett húslevest és zöldséget, meg reggelire tojásrántottát, végre.)
Kedvenc meséje a Mása és a medve, amit mi is imádunk felnőtt létünkre. Oroszul szoktuk nézni, annak ellenére, hogy az orosz tudásom 3 szóra korlátozódik, de szerintem eredetiben sokkal jobb, mint szinkronnal. Peppa malacot is szereti, nagyon aranyos, ahogy a röfögést próbálja utánozni.
Ha cicát lát, akkor meg nyávog, hát az is irtó cuki ♥  Ha megkérdezzük, hol van egy illetőnek a szeme, szája, orra, amikor a fülhöz ér, mindig a másik oldalunkra is átfordul, hogy megnézhesse, megvan-e a másik fülünk is :D A kutyusok fülét nagyon szereti meglobogtatni, ehhez hangot is ad ki. Ja, és a medvéhez visszatérve, szokott brummogni is, van egy kis könyv (Bogyó, a kis medvebocs), onnan még a medvetáncot is megtanulta.
Még mindig jó sokat alszik, enni már kevésbé szeret, mint régen. Amikor főzök, mindig a tűzhely/konyhaszekrény, meg közém furakodik, nem tudom, ez miért jó neki, én meg nem győzöm odébb hessegetni. Mostanában már a ruhájára is kényes, pár napja például nem engedte levenni a medvés pizsamáját és végül alá kellett feladnom mindent, az pedig felsőként szolgált, a lábai bekapcsolatlanul lógtak kétoldalt. Ehhez felvette a minionos mamuszkáját, a pandás sapkáját és kész volt az outfit. Kész stílusikon :P Sajnos képet nem tudok mutatni róla.
Annyi mindent tudnék írni, de most csak ennyi jut eszembe. A gyerek egy élmény, nem győzöm elégszer elmondani, még ha vannak is nehéz pillanatok, amikor tanácstalanul állunk a hisztiző, földön vergődő gyerek fölött... Vagy a 39,5 fokos lázát próbáljuk kétségbeesetten lehúzni valahogy... És akkor is, amikor levegőnek néz és az apjáért rajong egyfolytában, mert ő a "minden"... Akkor is megérte, mert annyi örömteli és boldog pillanatot hoznak az életünkbe.  Szeretem a Misikémet nagyon ♥

Néhány kép róla - most nincsen olyan sok, mert egy darabig a laptop és a telefon is szervizben volt. Mozgó gyerekről meg jó képet csinálni... nem lehet. 















2016. október 27., csütörtök

London

Hétfőn jöttünk haza Londonból, ahol 4 napot töltöttünk a kicsi családommal. Az egyik tesóm 3 éve ott él, de eddig nekünk még nem alakult úgy, hogy kilátogassunk. Most minden összejött hozzá, úgyhogy nem is vártam tovább, augusztusban lefoglaltam a repülőjegyeket. Még sosem repültünk, de nekem olyan ismerős érzés volt, és Misi is jól tűrte. Eléggé alternatív kiruccanás volt, amolyan "on a budget" alapon megpróbáltuk a lehető legkevesebből kihozni, főleg mikor kiderült, hogy tudunk Dorinál aludni és nem kell szálláshelyre költeni. Akárhogy is nézzük, London drága hely egy magyar fizetéshez, főleg a szuvenírek kerülnek rettenetesen sokba, azok nélkül meg nem lehet hazajönni. 

Nem néztünk meg minden londoni nevezetességet, mert a terveim szerint még fogunk menni a későbbiekben, úgyhogy a Big Ben - Parlament - London Eye hármasnál töltöttük az első napot, átsétáltunk a Temze fölött a hídon, felültünk az óriáskerékre, aztán ellátogattunk a Science Museumba. Másnap a Covent Gardent és az Oxford Street-et néztük meg, majd a London Transport Museumban tettünk egy kört, ahol sok interaktív dolgot próbáltunk ki Misivel. A többi időt Ealing városrészben shoppinggal és játszóterezéssel töltöttük, mert Misit azért megviselte az egész napos babakocsizás, szeretett volna többet szaladni a saját lábán.

Bár így elsőre nem estem hasra Londontól, persze ennyi idő alatt nem sokat láttunk belőle, de azért hiányzik kicsit, mert Dori tök jó kajákat dobott nekünk össze :D Na jó, nem csak azért, tetszett egyébként a hangulata, jók ezek az emeletes buszok, meg a régimódi taxik, azok a tipikus épületek, a pubok, stb. A közlekedés számomra teljesen logikátlan káosz, és fogalmam sincs, hogy a mozgáskorlátozottak és a babakocsis anyukák hogyan boldogulnak a metróaluljáróban. Furcsa, hogy zebra helyett sok helyen szaggatott vonal van kétoldalt és az aszfaltra van írva, hogy look right, vagy look left, de ha ezek a feliratok nem lennének ott, engem már az első percben elütöttek volna. Utcai szemeteskukákat is ritkán találtunk.

Egyszer ettem csak igazi angol ételt, valamilyen toffee pudingot, ami nagyon tömény és édes volt, a többi alkalommal burrito, pizza, sushi és valamilyen thai étel volt a terítéken, mikor otthon voltunk, akkor pedig Dori készített valamit, például angolos reggelit vagy bangladeshi kaját. Az is hiányzik, hogy itthon nem tehetem meg, hogy csak elugrok valami programra, vagy bármilyen nemzet konyháját kóstolom meg, végül is Sopron nem egy világváros :-)

A bőröndömbe semmit nem csomagoltam, mert az egész téli ruhatáramat kint vettem meg (na jó, csak pulcsikat). Misi jó sok hülyeséget kapott, reményeim szerint pár napig kitart az új játékok csodája :D
Most más nem jut eszembe, úgyhogy jöjjön néhány kép az utazásunkról!



London Eye - aznap elég szürke volt az idő...



Halloween közeledik, úgyhogy nem hiányozhattak a tökök, a boszorkányok, szellemek és egyéb ijesztő dolgok a kirakatokból, de még a London Eye-on is denevérek lógtak.







A Science Museum-ban félhomály volt, képtelenség volt normális fotókat készíteni. És itt ettem a legfinomabb pekándiós sütit.



Oxford Street - nappal is láttuk, de számomra "nothing special".


Ez a legjobb utcai performance, amit valaha láttam!


Covent Garden








Közlekedési Múzeum


Valahol errefelé ebédeltünk egy pubban.


Szuper volt a Marks & Spencer kávézója, kár, hogy itthon csak ruhaosztályuk van (vagy van már más is?)


Misi a játszótéren