2016. november 14., hétfő

Knitted dress

Egész télre bevásároltam Londonban kötött cuccokból, mert már szerettem volna frissíteni a két éves pulcsikészletemet. Végül semmi extra nem lett a vásárlásból, a Primarkban kötöttünk ki, mert  az ott elérhető többi márka (Next, River Island, New Look) kínálatát unalmasnak találtam és gondoltam, ennyire egyszerű dolgokat olcsóbban is megúszok a Primarkban. Az outfitben szereplő csíkos kötött ruhát és a hátizsákot is ott vettem. Ezúttal fekete velúrdzsekit és bordó csizmát választottam hozzá. 
Anyukámnak voltak hasonló ruhái a 70-es években, és én mindig szeretem az olyan darabokat, amik rá emlékeztetnek.

Mostanában nem vagyok valami aktív a blogon, aminek számos oka van. Ez az ősz nem volt kedvező számunkra semmilyen szempontból.
Misi hetek óta nem lábal ki a betegségből, amit mi, szülők is elkaptunk, és így hárman még nehezebb kikeveredni belőle.
Sajnos nemrég Misi apai nagypapája elhunyt. Azóta sokszor eszembe jut, hogy milyen lesz majd, ha megkérdezi, neki miért csak egy mamája és papája van.
Pénzügyileg se alakultak jól a dolgok, sorra kellett javíttatni/cserélni az elektronikai cuccainkat vagy az autónkat, és még egy internetes csalásba is belefutottam.
Azért történtek jó dolgok is, a legnagyobb a londoni út volt, és tavasszal megint megyünk. A másik, hogy elkezdtem parapszichológiát tanulni, mert már nagyon meg akartam tornáztatni az agyam így két év babázás után. Imádok tanulni :-)

Remélem, nektek csupa jó élmény volt az ősz! Ha tudom, frissítem majd a blogot, ez elsősorban a fotózni hajlandó személytől és egy fényképezőtől függ, de majd meglátjuk. Én most bekuckózom Misivel és játszani fogunk, és nézzük a Mása és a medvét. Néhány keresztszemes hímzést is akarok csinálni karácsonyra. Üdv mindenkinek ♥

Bőrdzseki: vintage, Ruha és hátizsák: Atmosphere, Csizma: Sacha




2016. november 8., kedd

Misi - 21 hónap

Misi betöltötte a 21 hónapot, azaz ideje írnom róla egy kicsit, ha tartani akarom a negyedévi beszámolókat.
Sajnos most elég beteg, London óta először rekedtséggel küszködött, aztán valami vírus ledöntötte a lábáról (azóta már minket, szülőket is).
Nem is tudom, hol kezdjem. Nagyon gyorsan nő és tanul, örülök neki, hogy ennyi mindent megért és egyre ügyesebb. Csak ne lennének a hisztirohamok, de hát ezt az életkori sajátosságot el kell viselni és át kell vészelni.
Már elkezdte utánozni a szavakat, de nem olyan sokat. Én nagyon szeretem a halandzsabeszédet, elhallgatnám sokáig, de azt is nagyon várom, amikor majd össze-vissza fog beszélni és mindenféle vicceset fog mondani. A legizgalmasabb számomra, ahogy a dolgokat elnevezi. Van néhány, amire ugyanazt mondja, de mi tudjuk a különbséget. 
Néhány példa a saját szókincséből:
Anya - Auwa
Apuka - Baba (gondolom, mert én Babának hívom)
Törpi kutya, tyúkok - Pipi
Kutya - vauva
Gomba, gomb - gogga
Bagoly - huh-húúú
Kacsa - káká
Traktor - krákkum
Ételek - mámmám
Italok - igyigyiii
Papi - Páppá
Kriszti - Kisszi
Az első igazi szava a kuka. A szemeteskuka. Nem tudom, miért olyan vonzóak a kukák a gyerekek számára, de Misi is imádja őket, úgyhogy vettünk is neki kukásautót, mini kukákkal. Igazi kisfiú, a másik kedvence a traktor, minden érdekli, ami gurul. Gyakran játszik csavarhúzókkal is, de csak az igaziakkal elégszik meg, így mindig tompa végűeket adok neki.
Egyébként nagyon huncut és zsivány gyerek lett.
Ha kell valami, kézen fog bárkit és odavezeti a kiszemelt tárgyhoz. Amikor búcsúzkodunk, puszit ad, ha megkérjük rá, persze szigorúan csak másnak, mert Anyuka nem érdemli meg. A fiúkkal kezet fog, vagy ötöst ad nekik, de a kézfogást különösen szereti. Szeret koccintani is italokkal, de étellel is :-)
(Most, hogy beteg, nehezen lehet belediktálni a gyógyszert, meg egyáltalán a folyadékot is. Ma szerencsére evett húslevest és zöldséget, meg reggelire tojásrántottát, végre.)
Kedvenc meséje a Mása és a medve, amit mi is imádunk felnőtt létünkre. Oroszul szoktuk nézni, annak ellenére, hogy az orosz tudásom 3 szóra korlátozódik, de szerintem eredetiben sokkal jobb, mint szinkronnal. Peppa malacot is szereti, nagyon aranyos, ahogy a röfögést próbálja utánozni.
Ha cicát lát, akkor meg nyávog, hát az is irtó cuki ♥  Ha megkérdezzük, hol van egy illetőnek a szeme, szája, orra, amikor a fülhöz ér, mindig a másik oldalunkra is átfordul, hogy megnézhesse, megvan-e a másik fülünk is :D A kutyusok fülét nagyon szereti meglobogtatni, ehhez hangot is ad ki. Ja, és a medvéhez visszatérve, szokott brummogni is, van egy kis könyv (Bogyó, a kis medvebocs), onnan még a medvetáncot is megtanulta.
Még mindig jó sokat alszik, enni már kevésbé szeret, mint régen. Amikor főzök, mindig a tűzhely/konyhaszekrény, meg közém furakodik, nem tudom, ez miért jó neki, én meg nem győzöm odébb hessegetni. Mostanában már a ruhájára is kényes, pár napja például nem engedte levenni a medvés pizsamáját és végül alá kellett feladnom mindent, az pedig felsőként szolgált, a lábai bekapcsolatlanul lógtak kétoldalt. Ehhez felvette a minionos mamuszkáját, a pandás sapkáját és kész volt az outfit. Kész stílusikon :P Sajnos képet nem tudok mutatni róla.
Annyi mindent tudnék írni, de most csak ennyi jut eszembe. A gyerek egy élmény, nem győzöm elégszer elmondani, még ha vannak is nehéz pillanatok, amikor tanácstalanul állunk a hisztiző, földön vergődő gyerek fölött... Vagy a 39,5 fokos lázát próbáljuk kétségbeesetten lehúzni valahogy... És akkor is, amikor levegőnek néz és az apjáért rajong egyfolytában, mert ő a "minden"... Akkor is megérte, mert annyi örömteli és boldog pillanatot hoznak az életünkbe.  Szeretem a Misikémet nagyon ♥

Néhány kép róla - most nincsen olyan sok, mert egy darabig a laptop és a telefon is szervizben volt. Mozgó gyerekről meg jó képet csinálni... nem lehet.